A legbölcsebb vitéz (ballagási vers)

Sziasztok! :)

Bár még nincs ballagó szezon, de én mégis megosztom most veletek ezt a versemet, amit (meglepő módon :D ) szintén Páromnak írtam. Az ihlet az után szállt meg, hogy hazajöttünk a szalagavatójáról, ami egyébként gyönyörű volt :)

Várom a hozzászólásaitokat, és ha valakinek megtetszene, nyugodtan továbbíthatja másnak idézetként ;) Bár nem hiszem, hogy annyira jó lenne... :D

Mint a pitypang magvai, úgy szálltak az évek,
Közben felnőttél, s elhagyod a családi fészket.
Érezd hát! Bontsd ki szárnyaid!
S váltsd valóra dédelgetett álmaid!

Jön majd sok száz nehéz pillanat:
Több ezer könyv, vizsgaidőszak.
De csak menj tovább, előre,
S céljaidból tegyél szert új erőre!

Kívánom:
Ahogy a madár röppen, ágról ágra,
Oly’ könnyedén lépj tovább akadályról akadályra!

Légy erős, bátor, magabiztos!
Küzdj elszántan, mint egy harcos!
S meglásd: jutalmad elnyered,
Mit Neked szánt a sors, eléred.

Csatáidat ne fegyverrel, karddal vívd!
Legyen Tiéd a tudás, füzetedet teleírd!
S a nehéz munkád gyümölcseként
Te leszel a legbölcsebb vitéz!

~ 2016. 01. 10. ~

Tánc az életünk

Sziasztok! :)

Ezt a verset Szerelmemnek írtam Valentin napra, aki nagyon otthon érzi magát a zene világában, és gondoltam ez a téma megfelelően tudja közvetíteni az érzéseinket is. :)

Életünk egy tánc,

Mi örök körforgás.

Szívünk egy ritmusra jár,

Gyere, érezd velem át!

Érzéseink dallamok,

S a szöveget Mi írjuk!

Ne érdekeljen, ki mit mond!

Ez csak a Mi álmunk!

Érintésed a basszus,

Mitől megremeg testem.

Te vagy az egyetlen fiú,

Kitől igazán szerelembe estem.

A refrént mindketten jól ismerjük,

Ez az, ami soha meg nem változik:

Szerelmünk a lángoló, perzselő tűz,

Mi bennünk tombol az örökkévalóságig. 

~ 2016. 02. 14. ~